Fukuda Jaszuo hírlevele – A vibráló Afrika felé
Találkoztam a Tengeren Túli Japánok Önkéntes Együttm?ködése nev? szervezet (JOCV) aktivistáival, akik Afrikában végzik tevékenységüket és meghallgattam beszámolójukat a tapasztalataikról.
Az önkéntesek lelkesen számoltak be a helyi emberekkel végzett közös tevékenységekr?l és küldetésük más részleteir?l. Tisztán láható volt elkötelezettségükb?l, hogy minden egyes tag munkája gyümölcsöz? és produktív volt, annak ellenére, hogy áram és folyóvíz nélkül kellett dolgozniuk.
?szintén szólva nem tagadhatjuk, hogy Afrika rendkívül messze van Japántól. A japánok képe a fekete kontinensr?l általában csak annyi, hogy számos konfliktus és szegénység sújtja.
Ezek a problémák Afrika egyes részein valóban jelen vannak. Macuno Rui asszony, aki n?vérként dolgozott Burkina Fasóban a higiéniai körülmények javításán a malária, valamint más betegségek megfékezése végett úgy kommentálta az eseményeket, hogy „az élet súlya ugyanaz az egész világon”.
Mégis, Afrika óriási változáson megy át.
Nagakita Csiharu tanár, aki matematikát és más tudományokat oktatott Etiópiában megjegyezte: „Afrika társadalmai nem különböznek más országokétól, az iskolázottságot itt is magasra értékelik”. Elmondta, hogy egy százf?s osztályban tanított, amely szinte vibrált „a határokat nem ismer? kiváncsiságtól”.
Kato Ecuko asszony szociális munkásként tevékenykedett Ruandában, ahol egy kis üzemet indított be a vízibivaly-szarvakból készített használati tárgyak számára. Azt mondta, hogy a szakmunkások képzése során az emberek arca „felderült”.
Afrika hatalmas lépést tett, hogy a 21. század a fekete kontinens növekedésének évszázada legyen. Tökéletes az id?zítés a tokiói Negyedik Nemzetközi Afrika-fejlesztési Konferencia (TICAD IV) számára, amely tegnap nyílt Jokohamában és amelyen több mint negyven afrikai állam vezet?je vesz részt.
Semmi kétség afel?l, hogy Japán továbbra is minden lehetséges segítséget megad, hogy megoldják az afrikai egészségügyi és higiéniai helyzet problémáit.
Ugyanakkor olyan segítségre szeretnék koncentrálni, amely a növekedést segíti Afrikában, mint például az úthálózatok vagy más infrastrukturális fejlesztések, valamint támogatni kívánom a japán vállalatokat, melyek üzleti vállalkozást terveznek a földrészen.
A vibráló Afrika új reményt hoz a jöv? számára: a segélyek kib?vítése nem csak a fekete kontinensnek segít, hanem nagy lehet?séget jelent Japánnak is. A TICAD IV során annyi afrikai vezet?vel igyekszem beszélni, ahánnyal csak lehetséges, hogy komoly partnerséget építsünk ki a földrésszel, és kéz a kézben haladjunk az afrikai fejl?dés évszázadában.
Több mint tízezer JOCV végzett munkát Afrikában, köztük számosan önkéntes alapon, méghozzá kifejezetten erre a földrészre kívántak jönni segíteni. Bátorító érzés, hogy megismertem számos fiatalt, akik ennyire érdekl?dnek Afrika iránt.
Er?sen remélem, hogy a TICAD IV mág több ember érdekl?dését kelti fel a kontinens iránt és Afrika egy kicsit közelebb kerül hozzánk.
2008. május 29.
Az önkéntesek lelkesen számoltak be a helyi emberekkel végzett közös tevékenységekr?l és küldetésük más részleteir?l. Tisztán láható volt elkötelezettségükb?l, hogy minden egyes tag munkája gyümölcsöz? és produktív volt, annak ellenére, hogy áram és folyóvíz nélkül kellett dolgozniuk.
?szintén szólva nem tagadhatjuk, hogy Afrika rendkívül messze van Japántól. A japánok képe a fekete kontinensr?l általában csak annyi, hogy számos konfliktus és szegénység sújtja.
Ezek a problémák Afrika egyes részein valóban jelen vannak. Macuno Rui asszony, aki n?vérként dolgozott Burkina Fasóban a higiéniai körülmények javításán a malária, valamint más betegségek megfékezése végett úgy kommentálta az eseményeket, hogy „az élet súlya ugyanaz az egész világon”.
Mégis, Afrika óriási változáson megy át.
Nagakita Csiharu tanár, aki matematikát és más tudományokat oktatott Etiópiában megjegyezte: „Afrika társadalmai nem különböznek más országokétól, az iskolázottságot itt is magasra értékelik”. Elmondta, hogy egy százf?s osztályban tanított, amely szinte vibrált „a határokat nem ismer? kiváncsiságtól”.
Kato Ecuko asszony szociális munkásként tevékenykedett Ruandában, ahol egy kis üzemet indított be a vízibivaly-szarvakból készített használati tárgyak számára. Azt mondta, hogy a szakmunkások képzése során az emberek arca „felderült”.
Afrika hatalmas lépést tett, hogy a 21. század a fekete kontinens növekedésének évszázada legyen. Tökéletes az id?zítés a tokiói Negyedik Nemzetközi Afrika-fejlesztési Konferencia (TICAD IV) számára, amely tegnap nyílt Jokohamában és amelyen több mint negyven afrikai állam vezet?je vesz részt.
Semmi kétség afel?l, hogy Japán továbbra is minden lehetséges segítséget megad, hogy megoldják az afrikai egészségügyi és higiéniai helyzet problémáit.
Ugyanakkor olyan segítségre szeretnék koncentrálni, amely a növekedést segíti Afrikában, mint például az úthálózatok vagy más infrastrukturális fejlesztések, valamint támogatni kívánom a japán vállalatokat, melyek üzleti vállalkozást terveznek a földrészen.
A vibráló Afrika új reményt hoz a jöv? számára: a segélyek kib?vítése nem csak a fekete kontinensnek segít, hanem nagy lehet?séget jelent Japánnak is. A TICAD IV során annyi afrikai vezet?vel igyekszem beszélni, ahánnyal csak lehetséges, hogy komoly partnerséget építsünk ki a földrésszel, és kéz a kézben haladjunk az afrikai fejl?dés évszázadában.
Több mint tízezer JOCV végzett munkát Afrikában, köztük számosan önkéntes alapon, méghozzá kifejezetten erre a földrészre kívántak jönni segíteni. Bátorító érzés, hogy megismertem számos fiatalt, akik ennyire érdekl?dnek Afrika iránt.
Er?sen remélem, hogy a TICAD IV mág több ember érdekl?dését kelti fel a kontinens iránt és Afrika egy kicsit közelebb kerül hozzánk.
2008. május 29.